„Gyerekkoromban nálunk minden nap azzal végződött, hogy vagy anyám, vagy apám mesélt nekem (…) megmondtam, kiről szeretném a mesét, Anyám gondolkodott egy cseppet, begyűrte a takarót a talpam alá (…), s nekikezdett (…).
Hát ilyen ’megrendelt’ mese Valentin története is. Valami csodálatosat kértem anyámtól, valami állatosat is és olyat, amiben a rettenetes Néni szerepeljen, de a végén ne neki legyen igaza, hanem annak, aki gyönge és kicsi, s akit erősebbé tesz (…) a szívében élő szeretet.”
Szabó Magda (Sziget-kék: utószó, részlet)
Hogy milyen szín az a Sziget-kék?
Nem sötét és nem is világos, olyan, mint a tenger, de olyan is, mint az ég – mégse hasonlít egyikre sem, mert benne van a világ minden kéksége. S hogy mi a „titkos” összetevő, az „utolsó csepp” a Mami orvosságához? Valentin, aki mesebeli útra indul, a történet végén erre is választ kap.
A bátor kisfiúnak különleges képessége van, beszélni tud minden élőlénnyel. Érti Kandúrka, a macska szavait és Harisnyás, a kutya nyelvét. Felhőn repül az állatok békés szigetére, társaival lovakat ment, kiszabadítja Attilát, az oroszlánt, ellátja a tűzliliom sebét. Kalandjai során számos barátra tesz szert, és a végén Mami is meggyógyul.
„Két tündér gyermeke voltam”
A Sziget-kék tematikus park az ide érkezőket csodálatos álomvilágba röpíti, ahol megelevenedik a XX. század egyik legmeghatározóbb magyar írója, a debreceni születésű Szabó Magda szívet melengető meseregénye. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. A Sziget-kék a MI
nyelvünkön „szól”: rólunk, nekünk, hozzánk, hisz az élőlények világa egyetlen nagy család.
Szabó Magda nagyon szerette az állatokat. Nyolc kutyával – köztük számos általa mentett ebbel –, nyolc macskával és egy „madárhaddal” osztotta meg otthonát. A Városháza épülete előtt elhaladva szokása volt megsimogatni Debrecen címerállatát, a bárányt. Debrecenhez ezer szállal kötődött. Szinte mindig a városról írt, nem feledte annak egyetlen szegletét sem. Ahogy a város sem őt. A szigeti kalandokon túl az élmények folytatódnak az íróról elnevezett MagdaFeszt „deszkáin”, a megannyi „kincset” őrző Szabó Magda Emlékházban vagy a belvárosban, ahol akár szelfit is készíthetünk az író szobrával. A város Debrecen kulcsát adta neki, mi pedig a szívünket – örökre.
Egér Elek a nevem és szinte láthatatlan vagyok az emberek számára. Apró résekben húzódom meg, és van egy fontos képességem: mindent látok és mindenről értesülök. Elmesélem, hogyan lehetséges ez. Egy távoli földön élek, az óceán közepén, az állatok Szigetén. Itt akkor van nappal, amikor az emberek világában éjszaka. A Szigeten egy csodálatos helyen dolgozom: a minisztériumban. Van itt egy Varázstükör és sok-sok papír. A tükörbe nézve az
egész világot látom, a papírokat olvasva pedig minden eseményről tudomást szerzek.
Valentin és barátai történetét is innen ismerem. Valentin egyszer bejött a szigeti irodámba, és együtt néztük a tükörben a másik világot, ahol ő és a mamája meg a többi ember él. A Varázstükör Mamit mutatta a kórházban, aki addig nem térhet haza, amíg nem találnak a betegségére gyógyszert. Itt a Szigeten laboratóriumokban kutatnak utána, Fehér Tivadar, a nagytekintélyű jegesmedve vezetésével.
Minden azzal kezdődött, hogy Mami kórházba került, és Valentin nénikéje lett a főnök a bányatelepen. Ha tudnátok, milyen gonosz volt a lovakkal! Olyan nehéz szekereket húzatott velük, amiket nem bírtak el! És akkor az egyik ló, Cocó beleesett egy mély árokba. A Szigeten élő állatok azonnal látták, hogy Cocót meg kell menteni és gyógyítani, ezért megbízták Harisnyást, a Sziget nagykövetét, hogy segítsen megszervezni a mentőcsapatot.
Harisnyás, a nagy barna kutya, a Kiserdőben találkozott Valentinnal, aki úgy keveredett a dologba, hogy megpróbálta megvédeni Cocót a nénikéjétől. Az állati küldetés kezdetét vette …
Azt mondják, mi macskák szeszélyesek vagyunk, meg hogy kilenc életünk van. Hát, nekemlegalább kettő van, az biztos! Az egyiket itt élem házikedvencként. A gazdám Valentin, kivételes gyerek: érti az állatok nyelvét. Mióta Mami kórházba ment, Valentin a nénikéjével maradt, és mi egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
Ám jóbarátok akkor lettünk, amikor Valentin látta, ahogy a házuk előtt a nagy barna kutyával,Harisnyással sugdolózunk. Hírt hozott Cocóról, a lóról, aki napközben egy mély gödörbeesett. Az emberek már lemondtak róla.
Erről Valentin egy telefonbeszélgetésből értesült. A kisfiú aznap este megvárta, amíg otthon minden elcsendesedik, és elindult a bányatelepre, hogy segítsen a bajba jutott lónak. Órák óta gyalogolt a sötétben, amikor egyszer csak az országúton találkozott a barátommal, Jánossal, amókussal. Lámpás volt nála, és elvezette Valentint Tölgy Tamás házába, ahol Harisnyás és én már vártunk rájuk. A kisfiú ekkor jött rá, hogy érti az állatok nyelvét. Ezt a képességét úgy szerezte, hogy korábban megvédte Cocót a telepen a nénikéjétől. Ha láttátok volna! A néni dühében pofon ütötte Valentint.
Aznap éjjel azért gyűltünk össze Tölgy Tamásnál, hogy Cocó segítségére siessünk, akinek abalesetéről a Szigeten már mindenki tudott. A Sziget egy másik világ, ahol mi, állatok szabadon élhetünk. Én, ha épp nem házikedvenc vagyok, a Sziget Követségén dolgozom, ami itt van, az erdő közepén. Valentinnak megmutattam a pazarul berendezett szobámat, majd elrepültünk egy felhőn a Szigetre.
Hát, így kezdődött ez a barátság és a kaland …
Az Elnök titkára vagyok, János. Csodálatos készülékeim vannak! A távolbahalló, a gondolatolvasó, az eseményrögzítő. Ezek által mindenről tudok, ami az emberek világában vagy a Szigeten történik. Az a dolgom, hogy segítsek a bajba került állatoknak eljutni oda, ahol biztonságban vannak.
Így történt Cocóval, a lóval is, aki a bányában szakadékba esett, a kocsis meg magára hagyta. Amikor értesültem a balesetről, odasiettem. Útközben találkoztam Valentinnel. Ha tudnátok, milyen képet vágott egy esőkabátos, lámpást tartó mókus láttán! Tölgy Tamáshoz mentünk, ahol Harisnyással és Kandúrkával megszerveztük a ló megmentését.
A bányában megtaláltuk Cocót, egy gödör alján hevert mozdulatlanul. Lemásztam hozzá és elláttam a sebeit. Nekem ez semmi, hiszen kicsi vagyok és könnyű!
Cocó azt hitte, csak álmodik, amikor észrevette a mentőcsapat többi tagját, ahogy ott guggolnak és nézik őt részvéttel. Azután megérkezett Fülöp, a felhő, és leszállt a gödörbe hozzánk, szétterült, akár egy szőnyeg. Megszagoltattam Cocóval egy szert, amitől egy kicsit erőre kapott és fel tudott lépni a törött lábaival Fülöpre. Felemelkedtünk a többiekhez, és amikor Fülöp mindenkit beburkolt, úgy éreztük, mintha egy meleg szobában lennénk. Csakhogy ez a szoba egyre feljebb szállt, magasan az égre, és suhant velünk tovább! Cocó lehunyta a szemét, és bármennyire is fájtak a lábai, mosolygott: már elhitte, hogy van, aki törődik vele.
Fülöp megállt Valentin háza fölött, és megállapodtunk, hogy másnap elvisszük őt a Szigetre, ahol meglátogathatja Cocót. Valentin és Kandúrka lehuppantak a fűbe …
Oféliának hívnak, és amióta a Szigeten élek, a többi állatot tanítom kedvességre, jómodorra. Én fogadtam be Cocót a házamba a gyógyulása után. Szegény lovacska, először hanyatt-homlok menekült, amikor meglátott, csak mert oroszlán vagyok. Nem tudta, hogy a Szigeten egyik állat sem árt a másiknak, műhúst fogyasztunk, sőt mindent, amit eszünk laboratóriumokban állítunk elő. Hiszen minden él ezen a világon, és tisztelettel bánunk még az ajtókilinccsel is.
Életem legcsodálatosabb napja volt, amikor a vőlegényemet kimentették a vándorcirkuszból, és újra találkozhattunk! Attila kiszabadításáról azóta is beszélnek a Szigeten!
Úgy történt, hogy Kelemen, a hiúz – a szigeti hajfodrász – gitárt ragadott a mancsai közé és elragadóan játszott a szekéren ülve, amit Aranka, a medve húzott be a cirkuszba. Akkor János, a mókus artista mutatványaival elterelte a közönség figyelmét Kandúrkáról, aki besurrant Attila ketrecébe. Megsúgta az oroszlánnak a kiszabadítása tervét. Közben egy szőke kislány – igazából Valentin álruhában – nevetve integetett a porondra beguruló taligán, csókokat dobált a közönségnek. Amikor a cirkuszigazgatóné a ketrecbe lépett, Attila már nem félt a korbácsától. Sőt a bojtos hálósipkát, amit viselnie kellett, a nő fejébe húzta a közönség szórakoztatására. Addig a mentőcsapat hozzáláncolta az oroszlánketrecet a kisszekérhez, és kivágtattak vele a cirkuszból. Meg sem álltak a Kiserdőig, ahonnan egy Fülöp a Szigetre repítette őket.
A hölgy azóta sem érti, hogy került a fejére a bojtos hálósipka!
Még fiatal csikó voltam, amikor a telepen hallottam egy történetet egy szigetről, ahol az állatok boldogan élnek. Ott nem létezik ostor és kiabálás. Ugyan! Egy szót sem hittem az egészből. Ám egy napon a bányában dolgozva baleset ért. A kocsis leugrott a felboruló taligáról, és én azzal együtt belezuhantam egy mély gödörbe. Órák óta feküdtem ott, és egyre gyengébbnek éreztem magam. A gödör alján összegyűlt az esővíz, ez hűsítette a fájdalmamat.
Aztán egyszer csak mozgolódás támadt, és egy esőköpenyes mókust láttam közeledni, lámpást tartott a kezében.
– Bekötözhetem a sebeidet? – kérdezte kedvesen. Aztán egy felhő ereszkedett rám, a kisfiú pedig, aki egyszer cukrot adott nekem, simogatta az oldalamat, miközben egyre feljebb emelkedtünk az égen. Ó, milyen szép álom! – gondoltam.
Egy csendes, tiszta kórházban tértem magamhoz, ahol egy ló Dr. Ráróként mutatkozott be, és azt mondta, hamarosan meggyógyulok. A törött csontjaim pár óra alatt összeforrtak, és remekül éreztem magam! Lehet, hogy ez a világ mégiscsak létezik?
Igen! Szigetnek hívják. Diós csiga alakja van, és Fülöp nevű felhőkön lehet ide feljutni. Van itt minden: iskola, egyetem, posta, minisztérium, elnöki palota, kutató laboratóriumok, pont úgy, mint lent, az emberek világában. De tudjátok, miben más? Itt minden élőt tisztelünk, mindenkiről gondoskodunk. Itt minden állat szabadon élhet.
Nem sokkal az érkezésem után aztán a társaim is megjelentek: mind a 29 ló, akikkel együtt éveken át dolgoztam lent, a telepen. Micsoda öröm!
A Sziget befogadott minket!
Régóta dolgozom a lókórházban, a Szigeten. El nem mennék innen a világ minden kincséért sem! Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor látom felállni és vidáman sétálni azokat, akik bicegve vagy hordágyon érkeztek! A gyógyítási módszereinkhez hozzátartozik, hogy a betegek nyugodt, kellemes környezetben vannak, és a nővérek beszélgetnek velük.
Nemrégen igen súlyos állapotban került ide egy ló, Cocó. A lábai eltörtek, a feje vérzett, de még ő is meggyógyult néhány óra alatt. Tetőtől talpig bekentem a testét azzal a kenőccsel, amit a laborban fejlesztettek ki Fehér Tivadar, kutató orvos segítségével. Ez az ifjú jegesmedve nagyon tehetséges tudós, most egy egészen különleges gyógyszer előállításán dolgozik a sakál asszisztensekkel. Harisnyás, a Sziget nagykövete bízta meg azzal, hogy kísérletezzék ki azt a szert, amellyel meg lehet gyógyítani a gerincsérüléseket. Ha ez sikerül, akkor Valentin anyukájának azonnal elviszik a gyógyszert. Úgy értesültem, hogy a szer tulajdonképpen elkészült, de mégsem hatásos. Fehér Tivadar és az asszisztensek azt mondják, csak akkor lesz az, ha a színe kékre változik. Persze nem akármilyen kékre, hanem egészen pontosan Sziget-kékre.
Először furcsának találtam a dolgot, aztán egy csapásra megértettem. Hát persze! A Sziget az egyetlen hely a világon, ahol az állatok békében élnek egymással és egészen szabadok. A Szigetnek gyógyereje van!
Valentin édesanyja, autóbalesetben sérült meg, amikor félrerántotta a kormányt, nehogy elgázoljon egy kutyát az úton. Mami mindig törődött az állatokkal, nem hagyhatjuk cserben!
Imádok játszani! Ezért is lettem színésznő, így egész életemben játszhatok! Mióta a Szigeten lakom, még izgalmasabb az életem. Az utóbbi három napban két fontos mentőakcióban vettem részt: kiszabadítottuk Attilát, az oroszlánt, és a Szigetre menekítettünk 29 lovat egy bányatelepről. Nem is tudom, melyiket meséljem el most, annyira élveztem ezeket a kalandokat. Lássuk csak! Kezdem a lovakkal.
A megbízás hivatalosan érkezett. Ha a Szigeten laksz, olykor kapsz különféle fontos feladatokat a minisztériumtól: például figyeld meg, hogyan bánnak az emberek bizonyos helyeken az állatokkal és jelentsd a hivatalban, ha gonoszságot tapasztalsz. Vagy vegyülj el az erdőben a vadon élő állatok között és segíts nekik szelídebbé válni. Ilyesmiket már csináltam. De a lovak megmentése volt az első akció, amiben részt vettem.
A Kiserdőben található Követségen találkoztam egy fiúval, Valentinnal. Képzeljétek, értette, amit mondok! Ott volt még Gergely, az anakonda, aki kitűnő zongorista és zeneszerző, Kelemen, a hiúz, aki csodás frizurák varázslója és Ürge Kálmán, a követségi ügyvivő. Ez volt a mi akciócsapatunk.
A kisfiú kivételével mind levetettük a ruháinkat, (Ó, a gyönyörű piros kalapom!), és négykézláb kivonultunk a fák közé. Vártuk a bányából a lovakat, hogy Fülöpökre pakoljuk őket, és irány a Sziget! Végül is a kocsisokkal könnyű dolgunk volt, mert ahogy megláttak egy termetes medvét és egy két lábon sétáló, beszélő hiúzt, hanyatt-homlok menekültek. Még most is kicsordul a könnyem a nevetéstől, ha eszembe jut!
A tenger egy pontján, tökéletes időjárási viszonyok között emelkedik a gömbölyű Sziget. Sokan sajthoz, mások diós csigához hasonlítják az alakját. Csakis Fülöpökön, vagyis utas- és teherszállító felhőkön lehet megközelíteni. 49 éve alapította az Elnök két kutyájával. Azóta sok másik állat született itt, vagy érkezett ide a föld különböző részeiről.
A Sziget iskoláiban egész évben folyik a tanítás, hiszen mindig jönnek új diákok. Fontos törvényeinket elsőként tanulják meg a polgáraink. Az első: Emlékezz és felejts! Vagyis emlékezz az örömteli pillanatokra, és felejtsd el a fájdalmakat, amik a másik világban értek! Emlékezz arra, hogy segíteni fontos, felejtsd el a gonoszságot! A második: Ne haragudj az emberre! Az emberek nem gonosz indulatból rosszak hozzánk, csak nem mindig értenek bennünket. Kevesen ismerik a nyelvünket, a gondolkodásmódunkat, és alig van, aki mutatványok helyett arra tanítana minket, hogy jobban ki tudjuk fejezni magunkat és közelebb kerülhessünk hozzájuk. Bosszút állni, vagy bántani az embert nem szabad.
Van egyetemünk, kórházunk, utcáink, tereink. Kémiai laboratóriumunkban ételeket állítunk elő, mert élőnek tartunk minden lényt, a kőtől a legérzőbb állatig és emberig, és egymást nem fogyasztjuk el. A tápláló műhúst, a műzöldséget és műgyümölcsöt otthon és az éttermeinkben ízletesen készítjük el. Szabóságainkban minden állat a neki megfelelő ruhát kapja. Színházunkban, könyvtárainkban művelődünk. Ha megengednek egy személyes megjegyzést: az élet ezen a Szigeten csupa boldogság!
Hiúz vagyok, de nem hiú! – szoktam mondogatni. A szépség a munkám és a szenvedélyem. Csattogok, simítok, hajvágás és fésülés közben a vendég lelkét is ápolom. Igazán szépnek csak az érzi magát, akinek a szíve nyugodt és derűs.
Ofélia, a kedves zenetanárnő évek óta jár hozzám, és a vőlegénye elvesztése miatt sokáig nagyon szomorú volt. Sokszor elmesélte egészen részletesen, hogyan ejtették csapdába Attilát a vadászok, hogyan zárták ketrecbe és hurcolták el. Szívszorító! És pont az esküvőjük előtt történt! Még szerencse, hogy Oféliát beburkolta egy épp arra tekergő Fülöp! Ofélia így került a Szigetre, és minden héten eljön hozzám egy kis sörényigazításra. Szinte barátok lettünk.
Így hát, amikor a Varázstükör megmutatta, hol raboskodik Attila, azonnal jelentkeztem az oroszlánt kiszabadító csapatba. A Zombbi cirkusztól különben is borsózott a hátam, és örültem, hogy borsot törhetek az orruk alá. Zombbiné ostorral kényszerítette a mutatványra Attilát, aki mindig makacs maradt és rendszeresen ellenállt. El kellett onnan hozni őt, különben belepusztult volna a rabságba.
Szóval most, hogy Attila végre itt van, Ofélia arcáról el nem tűnik a mosoly. Az esküvőjükre az egész Sziget készül, én Ofélia frizuráját fogom megcsinálni. De ez csak részletkérdés, hisz a boldogságtól már most is gyönyörű!
Életem utóbbi pár hete tele volt izgalmakkal. Most, hogy Mami újra itthon van, egész nap vigyorogni tudnék. Most, hogy már „nagyfiú vagyok” tapasztaltam egy s mást, de arra, ami történt, korábban álmomban sem gondoltam volna!
Beszélgettetek már mókussal? Vagy megesett veletek, hogy a kedvenc cicátok egyszer csak megköszörüli a torkát, két lábra áll és udvariasan elmondja nektek, hogy a legjobb barátja, a nagy barna kutya nagyon hálás, amiért Mami nem gázolta el az úton? Azt is közli, hogy sokan dolgoznak azon, hogy sikerüljön meggyógyítani Mamit, aki gerincsérüléssel fekszik kórházban. Persze tudtam én, hogy a doktor bácsi mindent megtesz, de azt nem értettem, mi köze ehhez Kandúrkának.
A dolog akkor kezdett világosabbá válni, amikor a Kiserdőben Tölgy Tamás házában ott ültem Kandúrka barátaival, Jánossal, a mókussal és Harisnyással, a barna kutyával, aki a Sziget nagykövete. Ő mindent elkövetett azért, hogy a szigeti laboratóriumban megtalálják Mami sérülésére a gyógyírt.
Elkészült a szer, de azt mondták, valami hiányzik belőle. Heteken át hiába kísérleteztek, hogy működjön. Én Kandúrkával mégis bevittem Mamihoz a lombikot. Nagyon gyenge volt, és szerettem volna neki megmutatni, és elmondani, mennyien gondolnak rá. Csak fogta a kezem, mosolyogott, és akkor nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet. Az sem érdekelt, hogy belefolynak a lombikba.
– Ó, de szép! – suttogta Mami váratlanul. Felemeltem a fejem és láttam, hogy a lombikban lévő folyadék kéken sugárzik, és hallottam, ahogy a szobába lépő szigeti barátaim felkiáltanak:
– Ez az! Sziget-kék! Hát mégis sikerült!
Harisnyás vagyok, a Sziget nagykövete. Sokat utazom a Kiserdőben lévő Követség és a Sziget között. Fontos feladatom, hogy segítsek eljuttatni a szenvedő állatokat a Sziget menedékébe. A rengeteg dolog miatt néha elfelejtek ott lenni, ahol vagyok. Elkalandozik a figyelmem, és ebből bizony baj lehet. A minap is azon gondolkodtam, hogyan kellene megszervezni egy mentőakciót, amikor hirtelen fékcsikorgást hallottam. Akkor jöttem rá, hogy az út közepén sétálok, és egy autó majdnem elgázolt.
A kocsi vezetőjét, az autóban ülő kisfiú anyukáját gerincsérüléssel kórházba szállították. Rettenetesen éreztem magam! Mintha minden fény eltűnt volna a világból!
Csak ültem ott, Valentin háza előtt és vártam Kandúrkát, a barátomat, hogy üzenhessek Valentinnak, hogy Mami meg fog gyógyulni, megígérem!
Megbíztam a Sziget legjobb tudósait, hogy találják meg a gyógyszert. Közben Valentin megkapta a képességet, hogy beszélni tudjon az állatokkal. Több mentőakcióban vett részt, és a Sziget polgárává vált.
Annyira szerettem volna, hogy Mami meggyógyuljon! Ám kiderült, hogy a gyógyszer nem működik, hiányzik egy titkos összetevő, pedig a tudósaink már mindent kipróbáltak. Akkor elhatároztam, hogy átveszem a Mami sérülését. Inkább én pusztuljak el! Ezért mentem be a kórházba Mamihoz néhány szigeti orvos kíséretében. Ám amikor beléptünk a kórterembe, csodát láttunk: a lombikban lévő gyógyszer Sziget-kékre változott! Ha Mami beveszi, végre meggyógyulhat!
Valentin szeretete, ami a könnycseppjei által találkozott a szerrel, valódi gyógyírként hatott. Ez volt életem legboldogabb órája!
